Ivott egy pirulát férgektől, amikor működik

Egy jogar meg egy királyfi A tündérkirálynő rosszul aludt mostanában.

Az étvágy ilyenkor túltesz a pornófüzet-ízlelés magányán. Malachasfelmetszés, sonkapácolás, mint lotyók pihés lába közé hatoló hímvesszők kurázsi-muzsikája! S a Porta-termék, mint bodorított Allah-szakáll!

Ez nem volt jellemző a tündérekre: Tündérország lakói jó alvók voltak, s Ivott egy pirulát férgektől királynő se különbözött népétől, csak az utóbbi amikor működik voltak nyugtalanabbak az éjszakái, amióta a fiával annyi baj volt. Lala, a királyfi, minél inkább nőtt, annál több gondot okozott anyjának és nevelőjének.

Nem mintha a királyfi valami különösen gonosz kisfiú lett volna, ezt még Aterpater, a varázsló se merte állítani — pedig Aterpater, ha tehette, szívesen talált hibát másokban —, csak hát Lala olyan nem szabályos tündérgyerek volt, mindig mást akart csinálni, mint ami egy tündérhez illik.

Nem szeretett rubintáncot táncolni, szappanbuborékban utazni, amikor működik alapfokú varázslást gyakorolni, amit a tündériskola alsó osztályaiban tanultak, vagy éppenséggel semmit se tenni, csak üldögélni és beszélgetni a virágok között, ami minden tündér kedves szórakozása volt.

Tündér Lala

Lala mindig matatott valamit, bontott, szerelt, kalapált; a Tárgyak, amelyek éppen olyan halhatatlanok voltak Tündérországban, mint maguk a tündérek, már voltak is panaszt tenni a királynőnél, hogy Lala, ha nem tud mást amikor működik, kicsavarja a palotában a székek lábát, és megpróbál újat faragni, vagy másképpen visszatenni őket, ami igazán ellenkezik az örök békével, amelyet a tündérek és a Tárgyak egymással kötöttek. Ugye, nem?

Hát akkor légy szíves, és beszélj a királyfival! Míg fia pici volt, csupa öröm volt találkoznia Omikronnal, a tündérek nevelőjével, csak jót hallott ivott egy pirulát férgektől gyerekéről; ám ahogy Lala nőtt, Omikron arca egyre amikor működik lett, valahányszor a királynőt meglátta.

Tanul a fiú — mondta Omikron —, tanul az, de mindig máson töri a fejét, mint amin kellene.

Nem vásott, dehogy, nem vét az senkinek, egyszerűen csak más, mint a többi. Soha nem volt ilyen tündérgyerek a keze alatt, amióta a világ világ. Vigyázzon Írisz, nagyon vigyázzon!

Lehet, az okozza, hogy a kisfiúnak nincsen apja, s pinworm tojások a pápán királynőt túlontúl is igénybe veszik az államügyek, nem tud vele eleget foglalkozni, de hát akkor is.

Így nem vállal felelősséget Laláért, egyszerűen nem teheti. Ivott egy pirulát férgektől a reggelen is korán felverte az aggodalom Íriszt.

Felkönyökölt az ágyában, nem kelt még fel, mert hiszen csak fél tízkor kezdődött az államtanács ülése, s bőven volt még ideje mindenre; csak bámulta hát a reggeli sugárzást, s töprengett, mit csináljon. Sajnos, Omikron nem tud mindent, Lalával nagyobb a baj, mint a tündérek nevelője gondolja, Lala mostanában olyasmire vetemedett, amire még gondolni sem jó.

Ellopta a múltkor az anyja szárnyát. Írisz sóhajtott, mikor eszébe jutott, micsoda rémület fogta el, amikor a minap a ivott egy pirulát férgektől fogadás előtt öltözködni ment, kinyitotta a szárnyszekrényét, ám saját királynői szárnya helyett Lala kis rózsaszínű gyerekszárnyát találta benne.

Main navigation

Azt hitte, menten elájul. Lala nem volt sehol, ő szárnyatlanul ivott egy pirulát férgektől a fogadásra, s mikor belépett, olyan kínos feltűnést keltett, mintha nem húzott volna cipőt. Szerencsére az egyszemű óriásokat ivott egy pirulát férgektől aznap, így ki tudta magát vágni azzal, hogy rámosolygott Dagira, az egyszeműek királyára, s azt mondta: mivel az egyszemű szövetségesek szárnyatlan lények, ő maga is otthon hagyta a szárnyát, ne különbözzenek egymástól semmiben.

Az udvari nép elragadtatva tapsolt, maga Aterpater is, Dagi király meg egyenesen meghatódott, s vacsorakezdet előtt, mikor a fogadás hivatalos részének már vége volt, minden udvari ember és meghívott sietett ruhatárba tenni a maga szárnyát, hogy megmutassa, szívesen vesz példát a királynőről.

Rémes este volt — emlékezett Írisz —, még szerencse, hogy az egyszeműek a legkevésbé okosak minden szövetséges között; Citót, a gyíkkirályt vagy Minót, a törpék fejedelmét nehezen tudta volna félrevezetni, tüstént rájöttek volna arra, hogy zavarban van, hogy valami bántja. Dagi nem, annak teljesen elég volt, ha időnként azt mondta: igen, időnként meg azt, hogy nem; Dagi figyelmét lekötötte a vacsora.

Lala éjfél után került haza aznap, csupa tűz volt lelkesedésében, mikor beszámolt róla, hogy felrepült az égig érő hegyre, megismerkedett Simonnal, a sassal, nála amikor működik vacsorázott a sziklavárban, megnézte messziről az ivott egy pirulát férgektől, a Végevant, és ne ivott egy pirulát férgektől Írisz, amiért kölcsönvette a szárnyát, de az ő iskolai szárnyacskájával csak tízméternyire lehet emelkedni, s mindenki tudja, hogy a királynő szárnya visz a legmagasabbra Tündérországban.

Stephen King - A holtsáv

Egy csepp megbánást nem mutatott, korholó szavait láthatólag nem is értette, csodálkozva nézett rá, azt mondta, ő rendkívül kíváncsi, mi lehet az égig érő hegyen, másképp nem tudott volna feljutni oda, muszáj volt hát kikölcsönöznie a szárnyakat. Soha egyetlen tündérnek nem jutott eszébe, hogy ilyen fáradságos és veszélyes vállalkozásba fogjon: a tündérek azt tartották, hogy ha valaki felmegy a hegy csúcsára, nem látja magát amikor működik hegyet, így hát nem is érdemes törnie magát senkinek, legjobb lenn táncolni a völgyben.

Und húzta ki, a vízikirály, és csak azért nem fúlt a vízbe, mert ő is halhatatlan volt, mint mindenki Tündérországban.

A sarokban álló óra megszólalt: nyolcat vert. A vékonybél helmintikus inváziója királynőnek most már fel kellett kelnie; miközben megfürdött, haját ivott egy pirulát férgektől szedte, felöltözött, változatlanul a fián járt az esze.

Talán valóban azért ilyen fura, mert nincs édesapja. Minden tündérgyereknek van apja is, anyja is, csak ez növekszik úgy, hogy egyetlen szülő neveli, méghozzá ilyen elfoglalt szülő, mint a tündérkirálynő. Írisz, míg a reggelijét fogyasztotta, amikor működik bánata ellenére elmosolyodott, mert eszébe jutott az a nap, amelyen a csodafügefa királynővé koronázta, s ő, ahogy a szokás előírta, a koronázás éjjelén, pontban éjfélkor, amikor működik a fügefa alá, hogy átvegye, amit a csodafa neki szánt koronázási ajándékul.

Mióta Tündérország állt, mindig a csodafa jelölte ki, ki legyen az uralkodó, s az volt a királyválasztás legizgalmasabb pillanata, mikor a király vagy a királynő a csodafügefához járult, hogy leszakítsa a csodafügét, amikor működik neki termett annyira egyedül csak neki, hogy más tündér nem is tudta leszakítani, csak az, aki éppen uralkodóvá lett!